Hol is kezdjem? Talán az lesz a legjobb, ha előre tisztázom, több mint 20 éve nyaraltam először és egészen eddig utoljára. Még ’95-96 környékén töltöttünk egy teljes hetet Balatonmáriafürdőn a családdal és egészen július első hetéig ez volt az egyetlen épkézláb és igazi nyaralásom. Na, azért nem kell sajnálni, teljesen frankó gyerekkorom volt! Néhány évvel később egy kedves hévízi ismerősünk felajánlotta a lakását egy hétre, mi pedig éltünk is a lehetőséggel. Emlékszem, talán először voltam úgy a Balaton parton, hogy belépős strandra mentünk, ez pedig Vonyarcvashegyen történt. Sajnos az időjárás nagyon rosszra fordult, így a 3. nap szedtük is a sátorfánkat és hazautaztunk Nagykanizsára. Első körben Zalakarosig jutottunk, mert az ezer éves Trabantunk teljesen megadta magát, szóval elég pechesre sikerült a történet.

A továbbiakban csak ilyen és hasonló 1-3 napos túráim, kiruccanásaim voltak a Balatonra, amelyek nem mondhatóak igazi nyaralásnak, mindez főként barátokkal történt és egyetlen egyszer a horvát tengerpartra is eljutottam (2014 nyarán) egy vadkempingezős estére. A lényeg, hogy érett már egy újabb, igazi nyaralás és jó magyar lévén hova máshová is vágyhatnék, mint a Balatonra.

Zalai gyerekként a déli partra amolyan második otthonként tekintek, hiszen rengeteget voltam nyaranta Márián, Fenyvesen, Fonyódon, Bogláron, Lellén, vagy Siófokon, ezért a déli part nem igazán izgatott, annál inkább az elmúlt években valamennyire felfedezett északi part. El is terveztem már korábban, hogy bringával felfedezem, de ez egészen eddig nem valósult meg. A körút először nem is volt opció, de a bringával való odajutás, aztán a Balatonról való hazajutás logisztikázása miatt úgy döntöttünk, hogy mégiscsak körtúra lesz. A déli szakaszokat megnyomjuk, a lényeg az északi part, szép lassan. Így is történt, június elejére összeállt a terv, lefoglaltam a szállásokat és vártuk a nyaralást.

 

Hétfőn korán reggel Pécsről indultunk vonattal Fonyódig, onnan kezdtünk el tekerni Keszthely irányába. Nem volt túl szép az idő, kissé szeles, borult égbolt fogadott minket. Az első megállónk az ébredező balatonfenyvesi strand volt, ahol gyerekként sok időt töltöttem. Emlékszem, mikor 6-8 fős bandába verődve korán reggel felpattantunk a 33-as buszra, ami levitt a vasútállomásig és onnan vonatoztunk tovább, délután pedig mentünk is haza. Fenyvesen (a fenyvesi nagystrandon) található a déli part egyik legjobb gasztrokocsmája, étterme egy dizájnos kis terasszal A Konyhám, ahova csak a korai időpont miatt nem tértünk be, de jövünk mi még erre! A többi bódéból kiadott szeméttel ellentétben itt nagyjából ugyan olyan áron kapsz nem csak finomat és újhullámosat, de minőségit is! Az egyik parti kiülőnél toltunk egy kis kávét a vérbe, aztán folytattuk az utunkat. Természetesen Balatonmáriafürdőn is elidőztünk egy kicsit, hiszen jól esik nosztalgiázni a régi helyeken.

Már elmúlott dél, mire Balatonszentgyörgy közelébe értünk és ha már itt voltunk, nem hagyhattuk ki a Csillagvár éttermet. Szerintem nincs olyan zalai ismerősöm, aki ne evett volna itt egy brutálisan jót. Ebédre – egy kis kitérővel – be is ugrottunk az étterembe, ahol 90%-os telítettség ellenére is 15 perc alatt kihozták a szép nagy adagokat (mindezt teljesen alapáron). Az étterem szomszédságában található a Sörművek Balatonszentgyörgy, akik 27 évnyi söripari tapasztalattal és jobbnál jobb sörökkel rendelkeznek, szóval inni ér! Feltankoltuk a bendőnket, fújtunk egyet és irány tovább. A bringa utat innen jól ismertem, mert számtalanszor haladtam már el mellette autóval, mikor Keszthelyre, vagy épp Veszprémbe tartottunk. A csendes, erdős és nádas helyszínek között húzódó útvonal végén beértünk Keszthelyre, ahol rögtön a part menti sétány felé vettük az irányt. Főiskolás éveim alatt kedvelt nyári célpontunk volt a keszthelyi strand, szuper kis bulikon vettünk itt részt a Bloom Bárban. Bár mi most nem tértünk be, de ha Keszthelyen jártok, melegen ajánlom figyelmetekbe a Lel Ki Főzdét, ahol Szennyai Anita csodálatos, mentes tortái és süteményei várnak.

Néhány kattintás a mólónál, napozás a padon, orosz turistáknak fényképkészítés és irány tovább Vonyarcvashegyre. A part mentén haladva kora délutánra meg is érkeztünk az első napi célállomásunkra, elfoglaltuk a szállást, majd egy kis frissítés után lementünk a Lido strandra. A nap kisütött, de a szél fújdogált és a víz is hideg volt, de azért csak megmártóztunk benne. A strandon elhelyezkedő The Spot Bár & Grill nevű streetfood jellegű helyen megnéztük a Brazília – Mexikó meccset egy korsó sör társaságában, de aki enni szeretne, az is nyugodtan betérhet ide, mert ahogy az asztalokra érkező tálakat elnéztem, elég ínycsiklandó ételeket kapni. Napoztunk még egy kicsit, ettünk egyet az egyik strand büfében, közben pedig szurkoltunk a magyaroknak a közvetített Atlétika Magyar Nagydíjon. Miután elköltöttük a szerény kis vacsoránkat, visszakúsztunk a szállásra és megnéztük, hogyan kell 2-0-s hátrányból 3-2-re megnyerni egy mérkőzést (Belgium 3-2 Japán).

Ez amolyan bemelegítő nap volt, kb 45 km tekeréssel. A településeken belüli és az épített kerékpárutak viszonylag jó állapotban voltak, néhány elágazásnál azonban hiányzott az iránymutató tábla.

A második napunk nagy várakozásokkal indult, mivel erre a napra a Szigligeti vár és a Badacsony volt előirányozva. Szép komótosan összepakoltuk a 25-30 kilós málháinkat, majd nekivágtunk az útnak. Túl sokáig nem tekertünk, Balatongyörökre érve egyből beültünk egy kávéra. Miután felhörpintettük a reggeli italunkat, lesétáltunk a mólóhoz, ahol néhány horgász már hajnal óta kint figyelte a botokat. Igazán szép, napos időnek néztünk elébe, amitől a kedvünk még jobb lett. Miután kibámészkodtuk magunkat, folytattuk az utat, de mindenképp szerettem volna felkapaszkodni a Szépkilátóhoz, így tettünk egy kis kitérőt a dombra.

Anno 2007 nyarán éppen itt a domb aljában elterülő üdülőben tartottuk a főiskolai gólyatáborunkat (megint egy kis nosztalgia), amely helyen még Édesapám is sokszor megfordult a maga idejében. A kilátás a Balatonra, valamint az előttünk álló napi útra, Szigligetre és a Badacsonyra hát hogy is mondjam, látjátok nem?! Gondoltam, ha már felküzdöttük magunkat a sziklára csináltatok egy menő bringaemelős képet is. A dombon található a környék egyik legjobb vendéglátóhelye, a Csóka Fészek Étterem és Kávézó (a másik a Bock Bisztró Balaton), ajánlom a Györökre látogatók és a 71-es főúton elhaladók figyelmébe. Kattintottunk még párat, majd gyorsan lefutottam a domb alján lévő forráshoz friss hidegvízért és ténylegesen is megkezdtünk a keddi utunkat. A kerékpárút egyes pontjain itt is hiányzott a tábla, csak az aszfaltra korábban fújt, ám már jól megkopott nyilak mutattak utat.

A várhoz érve szépen feltoltuk a bringákat a templomhoz, majd ledobtuk magunkat a hangulatos kis udvari Várkávézóba szusszanni. A frissítő levendulás szörp, na meg egy jó kávé után felkapaszkodtunk egészen a várig, ahol a pénztáros kisasszony kedvesen megengedte, hogy nála hagyjuk súlyos táskáinkat. A kilátás onnan föntről csodálatos volt, nem mostanában volt ilyen látványban részem (a pécsi tv-torony se tud ilyet). Csak ámultam és bámultam a környék szépségén, a sík területek közül kimagasló hegyekre, a sok zöldre, az előttünk álló Badacsonyra, na meg a Balatonra.

Miután benéztünk minden kis zugba, felkapaszkodtunk minden toronyba, végig jártuk az összes lépcsőfokot, gyorsan lefelé vettük az irányt. Táska fel, bringa elő és már gurultunk is tovább. A Badacsony lejtőihez érve a kerékpárút Badacsonytördemic településen haladt tovább, végig a hosszú Római úton. Itt már számos szőlőültetvény volt megfigyelhető, így ha nem tudtuk volna, akkor is rájövünk, a környéken bizony komoly borkultúra van jelen. Szerencsére a szállásunk éppen az út mentén helyezkedett el, így csak szépen elgurultunk odáig. A nyitva álló pincéknél sok-sok tábla sorolta a kínálatot, lélekben már az egyik padon szürcsöltem a hideg fröccsöt. Nagyjából 20 éve, egy harmadikos osztálykirándulás alkalmával voltam utoljára a Badacsonyon, ezért nagyon örültem, hogy végre újra itt vagyok. Miután lepakoltunk és átöltöztünk, azonnal megindultunk a hegyre és hát hova is mehettünk volna, mint a Laposa Birtokra. A szembe jövő igencsak hangosan és vidáman dalolászó kaposvári csoport tagjai már nem voltak szomjasok, de mi annál inkább. A birtok bejáratához érve újra csodás látvány tárult a szemünk elé, rengeteg zölddel, szőlősorokkal, a csendes és csillogó Balatonnal. Gyorsan választottunk egy italt és élveztük a hely nyújtotta kényelmet, a kedves kiszolgálást és az alattunk elterülő badacsonyi tájat.

Miután elégedetten távoztunk, úgy gondoltuk, hogy nincs már értelme elmászni a strandig, kell nekünk még egy kis hangulat. Be is ültünk egy hangulatszolgáltató egységbe, lementem a pincébe kérni némi hangulatot, meg egy kis szódát és a hangulat a tetőfokára hágott (na azért nem, csak a vicc kedvéért). Később bóklásztunk még egyet a településen, aztán beültünk egy étterem teraszára vacsorázni és meccset nézni. Közben összeismerkedtünk egy tatabányai párral is, akik minden évben eljönnek ide lazítani. A mérkőzés után kellemesen elfáradva visszasétáltunk a szállásra és nyugovóra tértünk. Ezen a napon kb 25 km-t tekertünk.

Badacsonytomajon számos komoly vendéglátóhely és borászat áll az ide látogatók rendelkezésére, de a fiataloknak elsősorban a Frissteraszt és a Pláne Badacsony borteraszt ajánlanám, ahol nem csak finom ételeket és borokat kínálnak, hanem szuper kis programokon is részt lehet venni. A méltán híres Kishableány épp felújítás alatt áll, de itt van még például a Pátzay Kert és Borhotel, valamint a Kisfaludy-ház Étterem is.

Szerda reggel fájó szívvel, de élményekkel telve, boldogan és hálásan köszöntünk el Badacsonytomajtól és indultunk útnak a szerdai végállomásunk, Zánka irányába. Egy helyi kisboltban vételeztünk némi tápot, amit pár kilométerrel később egy csendes kis zöld beállóban, egy szőlősorokkal tűzdelt mező mellett fogyasztottunk el. Erre a napra úgy terveztük, hogy Káptalantótin keresztül érkezünk Mindszentkállára, hogy ott élvezhessük a méltán híres Káli-Kapocs kultkocsma hangulatát és természetesen a kínálatát is, majd onnan érkezünk Zánkára. A szürke, felhős idő és azon tény miatt, hogy a Balaton egyik leghíresebb piaca, a káptalntóti Liliomkert Piac csak vasárnaponként van nyitva, úgy döntöttünk, hogy inkább tovább haladunk a Balaton partján és inkább a Folly Arborétum és Borászatba térünk be, mindezt úgy nyugtázva, hogy a „magyar Provence”-ként is emlegetett Káli-medencét majd egy másik, külön alkalommal fedezzük fel.

Bizonyos időközönként megfordulok Veszprémbe, így ezt az északi parti szakaszt is jól ismertem már. Sok szépet láttam és hallottam a Folly Arborétumról, most végre alkalmam nyílt személyesen is megtekinteni. A hegyre való feljutás kis túlzással gyilkos volt, tekintve a meredek emelkedőt és a hátunkon lévő málhánkat. Miután sikeresen feltoltuk a bringákat, máris rendesen kaptunk levegőt. A bejáratnál letettük a kerékpárokat és a kassza felé vettük az irányt. Az arborétumba való túrához kapott nyomtatott anyag mutatta a javasolt útvonalat, mi pedig tartottuk is magunkat az ajánláshoz (egy ideig). A több szintes, domboldalban kígyózó útvonal tetején egy kis kilátó található, ahonnan megcsodálhattuk a Badacsonyt erről az oldalról is. Sajnos a borús idő nem kedvezett a fényképezésnek, azért csak serényen lőttük a képeket. Végig bandukoltunk az útvonalon, megnéztünk minden fűt, fát és bokrot, rácsodálkoztunk néhány virágra és természetesen a szépen érő szőlőfürtökre is. Az arborétum hangulatos kis teraszán lehetőség van saját borok (3 féle) és szörpök (5 féle) kóstolására is, ami a nagy séta után jól is tud esni. A túránk végén hagytunk egy kis üzenetet a vendégkönyvben és indultunk is tovább.

A környéken számos helyen olvashattuk a Salföld Major programokat kínáló plakátjait. Salföld a Káli-medencében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében helyezkedik el, a majorban pedig többek között magyar háziállatfajtákkal lehet találkozni, kicsiknek van állatsimogató, emellett fotókiállítás, fűszer- és gyógynövénykert, valamint lovaglási és lovaskocsikázási lehetőség is.​ Aki szereti az ilyen táji értékekkel teletűzdelt helyet, az ne hagyja ki!

A tekerés következő pihenőállomása Révfülöp volt. Kinéztünk az itteni mólóra is, majd szusszanásként ittunk egy kávét az egyik egység teraszán. Innen már csak 7-8 km volt Zánkáig (aznap összesen kb 23 km), így megnyomtuk a maradék szakaszt. Május végén eltöltöttem már egy szuper hétvégét Zánkán egy nagyobbacska baráti társasággal, így a településen belüli viszonyokat és helyeket is ismertem. A szállásunk a Fészekben volt, a bejelentkezés után pedig felfrissülve vetettük magunkat a helyi gasztronómiai kínálat ölelő karjaiba. Első utunk a Neked Főztem Gasztrokocsmába vezetett, ahol szuper levendulás szörppel és gyümölcsös rosé fröccsel hűtöttük le magunkat. Aki korábban járt már Zánkán, azt talán ismerte, vagy legalábbis hallott már arról a legendás burgeresről, amely a strand bejárata előtt üzemelt. Ezt a helyet idén tavasszal átvette a Neked Főztem és a Gasztrokocsma szomszédságában található épületbe költöztetve újra/megnyitotta a Neked Főztem Reggeli + Burger nevű helyet. Természetesen ide is betértünk és kipróbáltuk a kínálatot. Az épület hátsó részén kialakított hangulatos kis terasz igazi ejtőző hely, sok virággal és olvasnivalóval. A szomszédos társaság irányából igencsak ismerős hang ütötte meg a fülemet. Láttátok a VIII. Henrik életéről készült Tudorok című sorozatot? Ha nem, Kolovratnik Krisztián (többek között Jonathan Rhys Meyers magyar hangja) neve akkor is ismerősen csenghet. Na, ők is ide tértek be egy jót enni.

A vendéglátó egység alatt húzódik a zánkai Gyógynövény-völgy, így aki erre tévedne, az több legyet is üthet egy csapásra.

A nap további részét a strandon töltöttük pihenéssel, amelyre már nagy szükségünk volt a sok tekerés és hegymászás után. Viszonylag korán visszabotorkáltunk a strand melletti szállásunkra, ahol egy kis tévézés után szinte el is ájultunk. Másnap egy kiadós reggeliben volt részünk sok-sok friss gyümölccsel és zöldséggel, meleg péksütivel, házi lekvárral és mindenféle egyéb földi jóval. Miután feltankoltuk az energiacelláinkat, megköszöntük a vendéglátást és bringára pattanva folytattuk az utunkat Tihany és Balatonfüred felé.

Aki a környéken enne még valami irtó finomat, az bátran térjen be Zánkán a Fügekertbe és a nemrég nyílt balatonszepezdi Konyha-Kert Bisztró és Bárba, garantáltan nem bánja meg.A következő számban érkezik a balatoni körtúra 2. fele Tihannyal, Füreddel, Almádival és a maradék déli parti szakaszokkal, addig is pihenjetek sokat és élvezzétek a Balatont!

1 hozzászólás