A „Művészetek Völgye” szinte már kult fogalom a művészetekben elveszni vágyó emberek fejében. Talán ez az egyedüli olyan magyar fesztivál, amely sikeresen hozta össze az egyes művészeti ágakat, hogy egy tíz napos tömény pezsgéssé alakítsa.
A völgybe érve az ember egyébként is kiszakad a hétköznapokból. A fák és dombok közt 
valahogy átalakul az idő. Lelassul, hogy kedvünkre töltekezhessünk a zöld ezernyi árnyalatából, a madarak csicsergéséből és a csendből. Az ember szinte várja, hogy mikor bukkan elő egy tündér vagy manó a buja növényzet közül.
A fesztivál idejére ez a tündérország kissé átalakul, hogy átadja helyét egy másfajta töltekezési lehetőségnek. A helyszín nem is lehetne tökéletesebb. Pici falvak a Káli-medence szívében, közel a természethez, felidézve a régmúlt időket. Bármely irányból érkezünk, nyitott udvarokra bukkanunk, hatalmas vendégszeretettel ötvözve. Érdemes már Kapolcs határában elhelyezni járművünket, hiszen annyi rejtett 
zegzug akad, hogy azt másképp fel sem fedeznénk. Az egyik oldalon pince, a másikon kis galéria várja az érdeklődőket. A távolból muzsika hallatszik, míg amott a kovácsműhelyből épp lázas munka zaja árad kifelé.
Annyi inger ér minket hirtelen, hogy azt se tudjuk, merre induljunk. Lázasan bújjuk a több 
oldalnyi programfüzetet, amit egyébként már vagy ezerszer átlapoztunk, jelöltünk, karikáztunk, ki mire kíváncsi. Most mintha értelmét vesztette volna. Fogjuk, inkább elrakjuk, és rábízzuk magunkat a véletlenre. Szóval két típusú látogató létezik: az egyik valóban a kijelölt programokra érkezik, és szalad egyik helyről a másikra, hogy mindent elérjen, a másik elengedi ezt a rabságot, és elkezdi felvenni a völgy ritmusát, és hagyja, hogy sodorja. Valahol úgyis kiköt, többnyire nagyon is jó helyen. Mi is inkább az utóbbit választottuk, és becsatlakoztunk az éppen zajló programba.
A koncertek mellett végeláthatatlan számú kézműves árasztotta el a kis patak partját, míg 
az udvarokban újabb szemet gyönyörködtető portékákra leltünk. Az udvarok frappánsan rendezkedtek be, nem volt két egyforma hangulatú. Volt, ahol a padlásról lepucolt régi kacatok között válogathattunk. Ami valójában nem is kacat, hanem a divatba éppen visszatérő bőrönd, zsíros bödön, porcelán és még ki tudja micsoda. Másutt kézzel készített ékszerek, kerámiák töltötték be a régi csűrt vagy melléképületet. Azt hiszem Magyarország kézműveseinek színe-java kibérelte helyét erre a tíz napra. Már a megtekintésükbe belefárad az ember, főleg, ha üres gyomorral érkezik. De ettől végképp nem kell megijednünk, hiszen a kézművesek mellett a gasztronómiai fogások sem hiányoztak. Főképp tradicionálisabb ételkínálattal találkoztunk, de azért akadt egy-két street food jellegű hely is. Mondanunk sem kell- zsúfolásig tömve voltak, főleg hétvégén.
Ha meguntuk a nézelődést és éhségünket is kioltottuk, meg lehetett célozni valamelyik 
udvart, ahol koncert vagy előadás volt terítéken. A tematikus udvarokban ki-ki megtalálhatta a hozzá illőt. Nagy közkedveltségnek örvendett a falu központjában található Momentán udvar, ahol remek improvizációs előadásoknak és beszélgetéseknek adtak teret, míg szemben a híd másik végén a Kaláka Versudvarban a költészeté volt a főszerep, zenével, zene nélkül, komolyan és komolytalanul. A Muflon Jazz Udvarban és a Harcsa Veronika Udvarban elsősorban inkább a jazz irányzataiból kaphattunk ízelítőt, míg a késő esti nagykoncertekért egészen a dombtetőre kellett feljutni a Panoráma Színpadig. Itt külföldi és hazai fellépők szórakoztatták a népet. Érdemes volt átnyergelni Taliándörögdre és Vigántpetendre is, hiszen Kapolcs mellett ezeken a helyszíneken is izgalmas programokkal készültek. Hol a színházé, hol a táncé volt a főszerep.
Mindegy, hogy egy napra érkeztél vagy végig sátraztad a hetet, mindenképp különleges élményben lehetett részed. Sok helyütt te magad is részese lehettél az előadásnak. Ez az a hely ugyanis, ahol bevonnak, előcsalogatják a kreatív oldalad, alkotásra ösztönöznek. Hiszen miért is ne? A felépített gátakat hagyd otthon! Itt, ezen a helyen nincs rá szükséged!
Lassan oldódnak a gátak, és elkezded élvezni, a végére már te magad akarsz a részese lenni az élménynek. Már ezért megérte betérni akár csak pár órácskára is.
Talán kicsit mindenki olyan érzésekkel távozik, hogy akár belőle is lehet festő, verselő, zenész vagy kézműves, hiszen alkotni sosem késő.
