Amikor utazást szervezünk, kétféleképpen állhatunk hozzá: lazára vesszük és lesz ami lesz alapon csak a legfontosabbakat intézzük el előre, vagy a másik lehetőség, hogy nem kevés időt és energiát áldozunk a tervezésre. Még ha utóbbit is választjuk, biztosan lesz amit kifelejtünk a tervből és improvizálnunk kell majd.
Én tervezős típus vagyok, szeretem tudni, mit mikor hogyan merre. Nem volt ez másképp római utunknál sem. Persze a tervezés nagyban függ attól, milyen jellegű nyaralásra készülünk. Mint esetünkben, városnéző túránál szerintem nagyon hasznos, ha van egy útiterv a zsebünkben.

Szállás és közlekedés

Rómában a szállások ára évszaktól függően változik. Május végére már februárban foglaltunk apartmant, ami 3 metró megállóra volt a központtól, modern, jól felszerelt lakás, egy elbűvölően kedves vendéglátóval. A centrumban sokkal magasabbak az árak és nekünk nem érte volna meg, mivel úgy terveztük, Roma Passt-t is veszünk. Ha nem először járunk Rómában, túl vagyunk már a nevezetességeken és ki akarjuk kerülni a tömegközlekedést, akkor érdemes közelebb foglalni. Tömegközlekedés szempontjából a metró a leggyorsabb és legpraktikusabb választás. A buszoknak nincs tényleges menetrendjük, és ha végre meg is érkezik, nem biztos, hogy felférünk rá.

Szállás a külvárosban:
Acchiappasogni Guest House
Via Michele Di Lando, 35

Olasz ízek

Látszólag minden sarkon van egy étterem, ahol filmbe illő finomságokat ehetünk. Valójában nem árt megnézni, hova is ülünk be. Ettünk drágán nem túl finomat, ettünk jó áron minőségi olasz ételeket és 3 fogásos menüt is kipróbáltunk mindössze 14 euróért. Ha magunkkal viszünk egy útikönyvet, vagy Tripadvisoron rákeresünk az adott nevezetességhez közeli éttermekre, nagyobb rá az esély, hogy jól választunk. A tapasztalat itt is azt mutatta, hogy tájékozódni jobb, mint a szerencsére bízni. A pénztárcának és az éhes pocaknak is!

Kedvenc pizzázó:
Da Baffetto
Via del Governo Vecchio 114.

Kedvenc menüző:
433
Via del Governo Vecchio 123.

 

Kávé, kávé, kávé

Nos a legdrágább tejet a Piazza Navonán ittuk, 5 euróért. Igen, tejet. Latte-t kértünk, figyelmeztettek, hogy nem lesz olyan erős a kávé, de nem gondoltuk, hogy ez egyet jelent a langyos tejjel. A cappuccinot élveztük a legjobban, méghozzá amit a tipikus olasz kis kávézókban vagy cukrászdákban készítettek.

Legfinomabb kávé:
Seri il forno – 1961
Via Livorno, 37.

Rómával a kapcsolatunk döcögősen indult. Nem volt szerelem első látásra, össze kellett csiszolódnunk. Amikor ez megtörtént, és sikerült egymáshoz közel kerülnünk, tudtam, hogy örök szerelem marad. Talán, ha legközelebb találkozunk, sikerül elvonatkoztatnom a riválisoktól, attól a rengeteg embertől, akik rendkívül megnehezítették az egymásba olvadásunkat. Amint ezt elfogadtam, tudtam a várost olyannak szeretni amilyen: zsúfoltnak, de otthonosnak, zajosnak, de mégis romantikusnak, koszosnak, de mégis gyönyörűnek. Várom, hogy újra találkozzunk!

hirdetés

1 hozzászólás