„Az édesanyám is így szerette” – mondta mosolygósan a középkorú hölgy, kicsit spanyolos akcentussal a pult mögött. Hatalmas sor kígyózott a reggeliző büfére emlékeztető étterem előtt. Ennek ellenére néhány perc alatt sorra kerültem. Amikor leadtam a rendelésem – bagel liverwursttal (májas hurka), kevés vajjal, hozzá egy small kávé – ezzel a kedves mondattal fogadott a kiszolgáló hölgy. Pedig tényleg rengeteg vendég volt, semmi idegeskedés, komor tekintet, flegma megjegyzés, csak kedvesség és mosoly. Lehet, hogy valakinek mindez művinek tűnik, de engem ez az, ami először megfogott Amerikában, és ez az, amiből mi itt Magyarországon, sőt a Balatonon is oly keveset kapunk. Mindenki készségesen segít a boltban, útbaigazít az utcán, a rendőr és a tűzoltó is kedvesen válaszol, ha kérdezel valamit.

Na, de térjünk rá a kiruccanás részleteire. Már a reptérről New York központjába tartó shuttle buszon figyelmeztetett egy idősebb úr, nem lehet mindent megnézni Manhattanben, kóstolgatni érdemes a várost. Igaza volt. A kóstoláson persze nem csak azt értette, hogy egyek bagelt reggelire, ízleljem meg az igazi manhattani pizzát (ami egy szelet rendkívül laktató étek, ropogós tésztával, hadseregnyi feltéttel) és a cheescake-et (egy a 2. sugárúton, kézműves cukrászdában vásárolt sajtkrémes süteményből ketten jól lehet lakni és az egy évnyi cukormennyiséget is pótolja a szervezetben), hanem azt, hogy a várossal is csak ismerkedni lehet.

A főbb turisztikai látványosságok megtekintése is több nap lenne, ezért tényleg csak az általam kihagyhatatlannak aposztrofált látnivalókra szorítkoztam. Magamba szívtam, 37 dollárért a reggeli napsütést az Empire State Buildingen, viszont ingyen láthattam kompról a szabadságszobrot és Ellis Islandet. Még ha az útikönyvet követve megpróbál az ember mindent megnézni, akkor is lesz rengeteg olyan szelete a metropolisznak, amit nem fedezett fel. Emiatt New Yorkban az apró élmények átélése a lényeg, ilyenkor töltődsz fel örök emlékekkel. Megkeresheted a városban azokat a helyeket, ahol híres filmeket forgattak, vagy ahol felismered a videoklipek jeleneteit, erre szakosodott weboldalak is léteznek. A betondzsungelből kiszabadulva sétálni a fák árnyékában és közben mókusokat nézegetni kellemes kikapcsolódást jelent, de én inkább felhúztam a cipőm és futottam egy kört a Central Parkban. Leírhatatlan érzés az is, ha a késő délutáni órákban átsétálsz a Brooklyn Bridge-en, majd a túlpartról visszanézel a városra és látod lemenni a napot a felhőkarcolók mögött.

Rengetegen rajonganak a musicalekért. Én az ellentáborba tartozom. Viszont a New York-i művészeti élet kimagasló. Szintén interneten  lehet nagyon olcsón jegyet venni alternatív előadásokra az off-Broadwayn. Kicsit persze hasonló érzés fogja el az embert, mint az Így jártam anyátokkal című filmsorozat vagy a Sex és New York egyik részében – már ami a színház alternatív jellegét illeti –, de miután a bárban vásárolt sört bevittem a nézőtérre, igencsak egyedi előadást láthattam Baba Brinkman kanadai rappertől, Rap Guide to Consciousness címen. Apropó rap. Ellátogattam Dél Bronxba is, hogy felkeressem a hip-hop születésének helyszínét, azt a háztömböt, ahol Cool Dj Herc egy bulin először kettőzte a breakeket funk lemezekről. Nem csak maga a helyszín tölt fel élményekkel, de az odavezető út hangulata is Notorious BIG vagy NAS klipjeit idézi: az utcán hangosan veszekedő színes bőrű lányok, komor pillantásokat vető baseball sapkás srácok a kosárpályán és a gépfegyveres rendőrök golyóálló mellényben, akik egy házkutatás után sétálnak ki az egyik lakásból.

 

Ha már Bronxot említettem. A rejtett élmények kimeríthetetlen tárházát tartogatják a város kerületei. A leghangulatosabb hely Brooklyn, ott pedig a Manhattan avenue: turkálók, lemezboltok, templomok, lépcsős bejáratú házak, utcán kosárlabdázó fekete srácok, művészgalériák… leírhatatlan.

Többen figyelmeztetnek, Amerika nem olyan, mint a filmeken, vagy a videoklipekben. Ha az élményeket gyűjtöd, akkor olyan lesz. Az autók persze már mások, mint a ’90-es években, rengeteg a japán, koreai hibrid meghajtású járgány még a sárga taxik között (Yellow Cab) is. Viszont a város tényleg sosem alszik és egy olyan beton dzsungel, ahol az álmok születnek (© Jay-Z: Empire State of Mind).

1 hozzászólás