Ülök a hírek előtt. Sorban felugranak a gyászjelentések. Carlos Ruiz Zafón is közéjük lépett. 55 éves volt. Nálunk talán kevésbé ismerős a név, ami egy kiváló írót takar.
“Könyvek közt nevelkedtem, miközben az oldalakon keresztül láthatatlan barátságokat kötöttem, amik mintha porból keltek volna életre, és illatukat máig kezeimen cipelem.”
Szomorú vagyok. Ő sem mesél többet. Pedig ritka az olyan könyv, ahol maga a történet és annak stílusa is briliáns. Nehéz letenni ezeket a meséket. Az olvasó éhezik a következő lap, a következő fejezet után.
Zafón méltán érdemelte ki a nemzetközi irodalomban elfoglalt helyét. Cervantes után a második legolvasottabb spanyol író. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le. Történetei Barcelona eldugott, elfeledett, titkos tájaira repítenek. A szerző ebben a kultúrában tocsogó, izgalmas, zsibongó városban született, az általa jól ismert terep vált regényei helyszínéül. Ismert minden macskakövet, minden sikátort, s elmondása szerint korábbi iskolájának gótikus tornyokkal, járatokkal szegélyezett épülete ihlette meg őt olyannyira, hogy végül rejtélyes történeteket kezdjen írni, amellyel kezdetben osztálytársait szórakoztatta.
Majd kinőtte a várost, és Los Angelesbe költözött, hogy minden idejét az írásnak szentelje. Kultúrája hangulatát azonban magával repítette, hogy mélyen beleszője műveibe. Első regénye, az A szél árnyéka nem keltett túl nagy érdeklődést. Spanyolországig kellett visszanyúlni, ahol egy csapásra a bestseller listák élére került. S végül ez megalapozta nemzetközi sikereit. Történetét négy kötetre bővítette, s így született meg az Elfeledett könyvek temetője–sorozat. Magyarul ezen kívül a Marina-t és A köd hercegét olvashatjuk tőle.
Zafón méltán került fel Dickens, Austen vagy Proust mellé a könyvespolcra.
Magyarul megjelent kötetei:
- A szél árnyéka (2005)
- Angyali játszma (2008)
- A mennyország fogságában (2012)
- Marina (2016)
- Lelkek labirintusa. Elfeledett könyvek temetője (2018)
- A köd hercege (2020)
„Minden könyvnek, minden példánynak lelke van. A személy lelke, aki írta és azok lelke, akik elolvasták a könyvet, vele éltek és álmodtak. Minden alkalommal, amikor egy könyv gazdát cserél, minden alkalommal, amikor az olvasó végig futtatja tekintetét az oldalakon, a könyv lelke növekszik és erősödik.”
Borítókép forrása: barcelonacheckin.com
