Tele van vele a sajtó, és nem csak azért, mert magyar érintettsége is van. Megjelenését követően szinte azonnal a filmes listák élére került a Netflixen futó Pieces of a Woman.
Mundruczó Kornél új filmjében egy fiatal pár újszülött gyermekének elvesztését, illetve gyászát mutatja be. Wéber Kata története fájóan őszinte. Végre. Mint minden tabu téma esetében kicsit aggódtam, hogy túlságosan szájbarágósra sikeredik az alkotás, de a film olyan finoman csordogál, mint egy patak, mégis mélyen kivájja a patak partját. Szinte lúdbőrzik az ember háta.
Erős tizenöt perces nyitójelenettel kezdünk, amelyet a rendező egyetlen snittel oldott meg. Vajúdunk mi is, ahogy főszereplőnk, Martha (Vanessa Kirby). Aki már átélte, abban valószínűleg rengeteg emlékképet idéznek a képsorok. Röviddel ezután otthonszüléshez riasztják a mentőket….mert minden el tud romlani egy szempillantás alatt. Hogy végül üres kiságyat és egy hatalmas űrt hagyjon a szülők életében.
Gyász. Temetés nélkül. Emlékek nélkül. Magyarázat nélkül. Hogy gyászoljam azt, aminek még az okát sem tudom? Hogy engedjem el, amikor annyi kérdés várakozik bennem?
Martha egyedül marad gyászával. Kívülről úgy tűnhet, mintha „minden rendben lenne”. Múlnak a napok, csak éppen nem telnek. Belül folyik a munka java része. Csendben, elrejtve a külvilág erőszakossága elől. Mert abból akad éppen elég. Előkerülnek a „mindent jobban tudók”, a bűnbakot keresők. Jóakarókból sosincs hiány. Ez biztos. Szeretnének segíteni, a maguk nem éppen szerencsés módján- finoman kifejezve. Valakinek bűnhődnie kell- erősködik Martha édesanyja, a bába nem úszhatja meg mulasztását. Majd ő mindent elrendez, ahogy azt mindig is tette.
Martha pedig egyre jobban izolálódik, és tragédiája megoszthatatlanná válik. Gyakran tapasztaljuk ezt traumát elszenvedőknél. Szeretnék megosztani terhüket valakivel, de valamilyen úton-módon mégsem lehetséges, hiszen a környezet is hárít- „Majd lesz másik!”. Persze…majd lesz.
Nem csak Martha szenved. Párja, Sean (Shia LaBeouf) is csúszik le a lejtőn. Hajlamosak vagyunk az apákról megfeledkezni ezekben a történetekben, mintha ők valamiféle kiegészítők lennének. Ez önmagában tragédia. Martha helyett Sean sír. Dühös, de leginkább tehetetlen. Nem spoilereznék tovább sorsát illetően.
Nem minden habosbabos, rózsaszín. Még ha szeretnénk is ezzel ámítani magunkat. Sokkal gyakoribbak ezek a tragédiák, mint azt elsőre gondolnánk, csak erről kevésbé szól a fáma, hiszen mindenki csodás, újszülött illatú történetekre kíváncsi, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ám attól, hogy elhessegetjük magunktól, még létezik, és reméljük egyre inkább megoszthatóvá válik.
Borítókép forrása: port.hu
