Emberek egy kis csoportja összeverődve a vasúti hídon bámulja a magasba törő lángokat, mint amikor tűzijátékot nézünk. Hajukba belekap a szél, különös szagot és fémes ízt hozva magával. Arcukra apró szemekben hullik a hamu. Egy rövid jelenet a csernobili nukleáris katasztrófa színhelyéről. Emberekről, akik mit sem sejtettek. Választási lehetőségekről, amik nem voltak. Nem történhetett volna meg, mégis megtörtént.
A Csernobil csupán öt részes minisorozat, mégis vezeti a filmes listákat. A kanapén ülve, lélegzetvisszafojtva sodródunk a történésekkel. A popcornos tál érintetlenül hever mellettünk. Ez nem az a sorozat.
A sorozat készítői alapos felkészülés és nyomozás után vetették bele magukat a forgatókönyv megírásába, hogy ezután filmre vigyék a katasztrófa eseményeit percről percre, hónapról hónapra haladva. Igyekeztek, hogy a sorozat minden eleme tükrözze a valóságot. Néhol torzítani kényszerültek a játékidő rövidsége miatt, de ezt külön podcastokban el is magyarázzák nekünk.
Elénk tárul az erőműben dolgozók hozzá nem értése, a szovjet rendszer működésének és hazugságainak kusza rendszere és nem utolsó sorban a kisemberek sorsa. Rövid jelenetek, hangsúlyos képek mesélik el tragédiájukat, amelyről mit sem tudtak. Nem tudták, hogy a sugár észrevétlenül férkőzik bőrük alá, otthonukba, földjeikbe, átitatva mindent. A gyanútlan tűzoltók arca piroslik, az ott dolgozók fulladnak. Majd 2-3 hét múlva kínok között meghalnak. Egy nővér kérdezi a főorvost: Doktor úr, jód tablettát tartanak?
Aztán hirtelen kiürítik az erőmű környékét, üres panelek meredeznek az ég felé, a szárítókötélen a mosott ruha csendben lengedezik. Csend. Halálos csend uralkodik.
A film valóban erős. Nem tolják túl, nem játsszák túl. A színészgárdát gondosan válogatták össze, a zene hűen tükrözi a hangulatot. A vágóképek csendben ütnek. Hisz olyan közel volt időben is, térben is. Pedig meg sem történhetett volna, mégis megtörtént.
Borítókép forrása: cinegore.net
