Sorozatajánló: Doktor Murphy

Doctor House után szabadon- mondhatnánk. Ugye emlékeztek a goromba dokira, aki jött, látott és győzött? A sorozat szakított az addigi romantikus/szépfiús dokis szériákkal, és a Hugh Laurie által megformált House révén egy gyógyszerfüggő, mondhatni egoista orvost kaptunk, furcsa, de mégis izgalmas orvosi esetekkel. 

A Doctor House írója hasonló indíttatásból hozta létre a The Good Doctort is múlt évben. Kinek jutna ugyanis eszébe, hogy egy sebész rezidens bőrébe egy autista fiatalembert állítsanak? Az autista zseni pedig meghódította a világot. Akinek nem csak azzal kell megküzdenie, hogy betegeket gyógyítson, hanem hogy a kollégák is befogadják.

Az alapkonfliktust az adja, hogy a fiatal srácot a kórház vezetősége nem akarja rezidensként alkalmazni, legyen is bármennyire okos, azonban akad egy pártfogója az igazgatói tanácsban, aki ragaszkodik hozzá, és az ő segítségével mégis bekerül. Emiatt persze folyamatosan bizonyítania kell, hogy képes ellátni a feladatait és a betegsége ellenére megfelelően kommunikál mind az orvosokkal, mind a betegekkel. Nem könnyű feladat. 

A gyermeki ártatlansága gyakran bajba keveri, ugyanis mindent kimond, amit gondol, és nem érzékeli szavai következményeit. Az iróniát nem érti és az igazság el nem hallgatása számára az egyetlen út amin képes létezni. Tehát, House-hoz hasonlóan konfliktusokat generál, de állapotához mérten, ezt valahogy mindenki elnézi neki. Sajnos az ember akarva-akaratlanul House-hoz hasonlítja a történetet. A szereplők története, sem a cselekedeteik nem váltanak ki nagyobb izgalmat a nézőből.  Ráadásul néhány megoldandó rejtéllyel és betegséggel már az első évadban túlzásba estek, nehéz lesz felülmúlni a folytatásban. 

Hogy mi volt az alkotók valódi célja? Nehéz megmondani. Ha House hiányát szerették volna betölteni, sajnos kevésnek bizonyult az erőfeszítés. Önmagában azonban, aki érdeklődik a sorozatban megjelenő orvosi-etikai kérdések iránt, jól fog szórakozni.