A csokoládé karbonlábnyomát és az édesség más környezeti hatásait vizsgálták a Manchesteri Egyetem kutatói, a gyártási folyamattól kezdve, a csomagolás, a szállítás és a keletkező hulladék környezeti hatásain át. 

A karbonlábnyom azt mutatja, hogy a termék életciklusa során mennyi közvetlen és közvetett üvegházhatású gáz kerül a levegőbe. A szakemberek szerint az Egyesült Királyság csokoládéipara évente 2.1 millió tonna üvegházhatású gázt bocsát ki. Egyetlen szelet csokoládé előállításához kb. ezer liter vízre van szükség (!). Az Egyesült királyság a világ 6. legnagyobb csokifogyasztója, ahol egy személy évente mintegy 8 kg csokit elfogyaszt, ami úgy 157 darab Mars szeletnek felel meg.

A legnagyobb környezeti hatása a gyártás során a tejpornak, kakaószármazékoknak, cukornak, pálmaolajnak és a csomagolásnak van. Szóval, szinte mindennek. Nem beszélve a szállítás kivitelezéséről. A kakaó elsősorban az Egyenlítő környékén, Nyugat-Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában terem, ezért nagy távolságot kell megtennie, hogy csokoládét készíthessenek belőle. A globális fogyasztás mintegy 45%-a jut Európára.

 

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a tejcsoki előállításához először a tejet kell biztosítani, ami ugyancsak fontos környezeti tényező. A tejtermelés rengeteg energiát igényel, ráadásul a szarvasmarhák üvegházhatású gázkibocsátása máig jelentős probléma.

A kutatók tanulmányukkal arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy a csokoládé előállításánál is próbáljanak meg a környezettudatosságra figyelni, alakítsanak ki olyan módszereket, amellyel a karbonlábnyom mérsékelhető.