Az október 23-i hosszú hétvége alatt Őriszentpéteren megrendezett II. Őrségi félmaraton teljesítése után farkaséhes voltam és a következő napok folyamán, a nagy pihenések közepette szándékomban is állt degeszre tömni a bendőmet. Erre az általam ismert legmegfelelőbb étel a jó öreg dödölle. Péntek délután, még Őriszentpéter felé robogva a vonaton mellettem ülő egyetemista társaság is arról beszélt, hogy a hosszú hétvégén milyen jó lesz egy kis hazai koszt és hogy mindenképpen dödölléznek majd. A dödölléről sokan sokat hallhattak már, azonban rengeteg olyan ismerősöm van, aki csak pislog és azt kérdezi: „Az melyik csapatban focizik?”. Nos, egyikben sem, vagy ha mégis, akkor a zalaiaknál.
A dödölle általam ismert verziói főleg otthon Zalában és a Vas megyei területeken honosak, a somogyi barátaim kicsit már másképp készítik az általuk gánicának nevezett ételt, ami azonban közös, azok az alapanyagok: burgonya, liszt, só.
A több mint 200 éves tájjellegű ételt eleink még más alapanyagokból (kukorica, köleskása, hajdina) készítették, a XX. században azonban a burgonya térnyerése miatt ma már így kreálják ezt a brutálisa laktató eleséget. Elkészítése igen egyszerűnek tűnik, mégis fárasztó munkafolyamatról van szó.
A képen látható tálkában Édesanyám által sütött dödöllék csücsülnek, amelyek a mai kor szellemében hagyományosnak mondható zalai-kanizsai dödölle receptje alapján készültek (majdnem).
Hozzávalók:
75-80 dkg burgonya
20 dkg liszt (vagy amennyit felvesz)
2-4 fej vöröshagyma
zsír
só
szalonna
Elkészítése:
A burgonyákat meghámozzuk és kockákra vágjuk, majd sós vízben puhára főzzük. Ezután a burgonyát a megmaradt levével összetörjük, amelyhez hozzáadjuk a lisztet és jól összedolgozzuk. Az így kapott pépes elegyet rövid ideig tovább főzzük, amely akkor jó, ha a massza elválik az edény falától. A masszát ezután kis darabokra szaggatjuk, majd hagymás-szalonnás zsírban – jelen esetben csak olajban – jól átforgatva megpirítjuk. Van, aki a hagymát és szalonnát külön pirítva önti rá az elkészült dödöllékre, van, aki enélkül fogyasztja. A „szegények eledeleként” is ismert dödöllét önmagában, tejföllel, vagy (marha/vad) pörkölttel szokás fogyasztani. Én vegán tartármártással (házi veganéz + szója tejföl) kiegészítve falatozom.
A dödölle olyannyira kedvelt tájjellegű étel, hogy saját fesztiválja is van. 2004 óta minden évben „a dödölle fővárosában”, Nagykanizsán kerül megrendezésre a Kanizsai Bor- és Dödölle fesztivál. A több tízezer embert vonzó, több napos gasztronómiai kavalkád keretében 2006-ban és 2013-ban már Giuness-rekordok is születtek és várhatóan a sikereken felbuzdulva a következő években is lesznek még bátor jelentkezők.
Könyv is jelent meg róla A dödölle címmel, Prikryl József, Venesz József-díjas mesterszakács tollából.
A könyv megvásárolható a heviz.hu webshopjában.
