Csendesen, alig észrevehetően bújik meg a bokrok alatt, a tisztásokon, a kertek mélyén. A tavasz egyik szimbóluma, az ibolya. Sokan lekicsinylik, mások kihasználják adottságait.
A szerénység, a hála és a hűség szimbólumának tartják. A fehér ibolya a boldogságot és a megújulást jelképezi. A hazánkban is őshonos illatos ibolya mintegy 400-450 faja ismert, leggyakrabban az ibolyalila változatával találkozunk. Egészen korán, már márciusban virágzik, és akár májusig is erdőink dísze lehet.
Korábban az ibolya virága értékes illatszer alapanyag volt Dél-Franciaországban, míg 
Olaszországban olajat sajtoltak belőle, és máig kimondottan illatszeripari célokra termesztik.
Újabban azonban egy másik oldalát is kihasználják: mivel az ibolya az ehető virágok egyike, ezért nemcsak díszítenek vele, hanem édességek ízesítésére, konyak és szirup készítésére is felhasználják. A kandírozott ibolya például Sissi királyné kedvenc desszertje volt. A franciák pedig előszeretettel használják az ibolyaszirupot a teasütemények ízesítésére, mályvacukor készítésére.
