Az e havi Vágódeszka kiemelt szereplője Romsics Bence borász, akit cserszegtomaji otthonában kerestünk fel.

Már első gyermekkori emlékei a borászattal kapcsolatosak. Öt-hat éves lehetett, amikor nagyapja egy kis alumínium tejeskannát kötött a hátára, és ebben a kis puttonyban hordta a felnőttekkel a szőlőt. S ahogy telt az idő, egyre jobban belenőtt a szőlészeti munkába. Egyre jobban érdekelték azok a jellemzők, amelyektől egy bor jónak számít, és hogy vehető észre, amikor egy bornak hibája van. Nagybátyja hozzáértésén keresztül tapasztalta meg azt, hogy ezt az egész mesterséget lehet úgyis csinálni, hogy értjük is, amit csinálunk. A gimnáziumban véglegesen a borászat mellett döntött, és útja egyenesen a budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karára vezetett, ahol borászat szakirányon tanult, majd ezt követően több tanfolyamon is részt vett. Itt tanulta meg a borkóstolás csínyját-bínját, a fajta-jellegzetességeket. Az iskola után a munkakeresést hamar megvétózták az otthoni borászati munkálatok. Akkor készültek el az első olyan borok, amelyeknél Bence felügyelte a szüretet. A szülők végül átengedték a stafétát, hagyták, hogy azt tegye, amit jónak lát.

Kissé dideregve érkeztünk meg Cserszegtomajba az interjú napján, a kedves fogadtatás azonban hamar elfeledtette az időjárás viszontagságait. A pincészetet egy új köntösbe öltöztetett régi fatábla jelezte, ahonnan már könnyűszerrel odataláltunk. Bence párjával a küszöbön várt, majd azzal a lendülettel be is dobott minket a mélyvízbe, illetve a borospincébe. Bemutatta mutatós palackba zárt borait, és a különleges, 75 éves hordókat, amelyekben az értékes nedű készül. A körbevezetést pedig a kis lugasban fejeztük be. Fiatalos lendülete beszélgetésünk során sem lankadt, lelkesen mesélt életről, családról és szenvedélyéről a borászatról.

-Borász családból származol, mégis mennyire volt nehéz végig vinni saját elképzeléseidet? Milyen nehézségekkel szembesül egy fiatal borász?

Az idősebb borász generációk mindig próbálnak befolyásolni. Én ezekből próbálom leszűrni a fontos dolgokat. Adott ugyanis az úgynevezett borászati technológia. Itt el kell döntenünk, hogy mennyire szeretnénk elmenni a technológia irányába, mivel olyankor a bor kézműves jellege elveszik. A kereskedők sokszor elvárják, hogy egy olyan minőséget és strapabíróságot hozzak a boroktól, amiket nem tudom hogy értékeljek. Számomra a bor egy élő anyag. Nem tartom természetesnek, ha mondjuk nyáron ott hagyok egy félbehagyott üveget a tűző napon pár napra, és az nem megy tönkre. Egy kézműves bor normál esetben ezt nem bírja ki, mert nem kap durva kezeléseket. Ezzel szemben ízben és illatban olyan egyediséget nyújtanak, amire a fentebb említett borok nem képesek. Nyilván a technológiát is támogatni kell, hiszen vannak nélkülözhetetlen eljárások, például a reduktív típusú borok esetében.

-Biztos akad még hozzám hasonló laikus, aki kíváncsi rá, hogy a téli hónapokban mi zajlik egy borászatban?

A decemberi hónapban az új borok túlesnek az első kezeléseken, mint a fejtés, szűrés vagy derítés. A borok bekerülnek a hordókba, fajtától függően másba: a vörös borok a fa hordókba, a fehér borok nagy része a rozsdamentes acél tartályokba, ahogy azt odalenn a pincében is láthattátok. A borokkal tavaszig különösebb teendő nincsen. Ilyenkor zajlik az értékesítés, marketing, dizájn megtervezése.

Januárban már elkezdtünk a szőlőben dolgozni. Idén jó idő volt, lehetett metszeni. Nem mertük megkockáztatni, hogy elhagyjuk márciusra, de ugye volt már rá példa, hogy márciusban jött meg a hó, és ráfáztunk. A szőlő igazából adja, hogy ilyenkor is munka legyen. Ősszel telepítettünk egy kisebb darab olaszrizling ültetvényt, ott még hátra van az oszlopozás és a drótok kihúzása, ami elég nagy munka.

-Ilyenkor már lehet tudni, hogy milyen év várható?

Bence felnevet. – Hát, valakik meg tudják mondani, hogy milyen év várható, én nem vagyok ennyire biztos benne. Ilyenkor jönnek elő a népi hagyományok, például Vince napkor, ha csordul a Vince, tele a pince…85 éves nagyapám erre azt szokta mondani, hogy Ne számolj még….az a biztos, amikor benn van. Hát igen, mert a szőlővel még az utolsó pillanatban is történhet akármi, ilyenkor nagypapa szokta mondani, hogy ha jó a vessző állomány, akkor biztos, hogy jó termés lesz. Ha azonban szakmai szemmel nézzük, a metszésnél, ha sok rügyet hagyunk, akkor sok vessző lesz, de ebben az esetben a minőségben nem lesz olyan jó végeredmény. Úgyhogy ezek a népi jóslatok nem teljesen igazak. A tavalyi évjárat szőlő szempontjából jó volt, a bor szempontjából meg döntse el mindenki, hogy hogy sikerültek. Én meg vagyok elégedve a 2017-es évjáratú borokkal. Mondhatjuk úgy, hogy a borásznak nem volt nehéz dolga, meg a szőlésznek se, mert szerencsére nem volt sok eső, nem voltak óriási betegségek, veszélyforrások.

 

Milyen következményei lesznek az enyhe télnek a szőlőre nézve?

A tavalyi év azért volt szerencsés, mert az előtte lévő tél kegyetlen hideg volt. A hideg megritkítja a kártevőket, ezért nem volt annyi dolga a szőlésznek. Az idei tél tökéletesen alkalmas arra, hogy ezek a betegségek és károkozók átteleljenek, úgyhogy fel kell készülni, hogy ha nem jön még egy nagyobb hideg, akkor megelőző permetezéseket alkalmazzunk. Most annyira meleg van, hogy előrehaladott állapotban van a szőlő. Fel van készülve a rügyfakadásra. A vízforgalom is elindulhat a növényben, és ilyenkor mondjuk egy -10 fokos fagy komoly károkat okozhat. Ilyen szempontból veszélyes a metszés, mert lehet hogy most megmetszem a szőlőt, hagyok 2-3 szál vesszőt, és ha az elfagy, akkor utána nem lesz még három másik, amivel dolgozhatok. Aki nem metszi meg, annak megvan még a lehetősége, hogy válogasson.

-Egy borásznak van kedvenc bora?

Gyakori kérdés, de nem, nincs olyan, hogy kedvenc borom. Nálam ez mindig hangulatfüggő, és évszakfüggő is. Nyilván szoktam bort inni, viszont ez nekem kicsit nehéz dolog, mivel egész nap a borral dolgozok. Persze, ha barátok jönnek, lemegyünk a pincébe, de valakinek, jelen esetben nekem, figyelni kell rá, nehogy négykézláb jöjjünk föl (nevet). Valamikor, mondjuk munka után vagy vacsora előtt én is lemegyek a pincébe, és megiszok egy deci bort.

-Ha vendégségbe mentek, a saját borodat viszed vagy veszel bort?

Szoktam saját bort vinni, mert azt gondolom, hogy minek vegyem meg máshol, amikor nekem van itthon, inkább a sajátomat mutatom be. Szerencsére nagyon szeretik. Nem mondom, hogy nem szoktam bort vásárolni, mert előfordul, hogy olyan helyzet áll elő, amikor szükséges vásárolni, de szívesen meg is kóstolom más borát, hiszen a borász is tanul azokból a dolgokból, amiket ilyenkor megtapasztal.

-Hogy értékesíted a boraidat?

Az elsődleges értékesítés nálunk a pincétől történik. Van egy kialakult vevőkörünk, akik hetente, kéthetente jönnek. Megjelentünk már néhány vendéglátóhelyen is, Cserszegtomajon, Keszthelyen, Balatonszentgyörgyön, ahol vannak folyó- és palackos boraink is. Próbálunk együttműködést kialakítani néhány rendezvényszervezővel, így a bálszezon során a mi boraink jelennek meg több helyi bálon is. Úgy látjuk, hogy egyre több emberhez jut el a hírünk. Tavasztól pedig indulnak a borfesztiválok, ahol a kis borházunkkal szoktunk kitelepülni, kb. 100 km-es körzetben: Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Szombathely, Balaton-part, Keszthely, Gyenesdiás…Messzebbre még nem rugaszkodtam.

-Milyen mennyiségben palackoztok?

Egyelőre nálunk a folyó bor értékesítés a nagyobb. A palackozás inkább igény függő. Mindenből van készletünk, de általában kisebb megrendelésekre, fesztiválokra palackozunk. Ha mindent lepalackoznánk, akkor évente kb. 20 ezer palack kerülne ki. A nagyüzemi természetesen sokkal több, de nincs olyan minőségük, mint amilyeneket mi vagy a hozzánk hasonló méretű termelők tudnak nyújtani.

-Ha egy szóval kellene jellemezni a boraidat, mi lenne az?

A BORPROJEKT szó. Ami nem kézműves, nem borműhely, nem multi, hanem azt tükrözi, hogy egy egyedi dologról van szó, ám mindeközben nemcsak hagyományos dolgok találhatók a borban, hanem egy fiatalos kreativitás is.

Így álmodtam meg ezt a dolgot, ezzel próbálunk egy kicsit kitűnni a borászat nagy tengerében. Rengeteg pici borászat van, mint mi, és nagyon nehezen lehet érvényesülni, ahogy nekünk is.

A másik stratégiánk, hogy nem csak helyi versenyeken veszünk részt, hanem országos borversenyeken is, mert ott van olyan szakmai zsűri, akinek a szavára adok, és ha ott megkóstolják a boraimat, akkor biztos lehetek benne, hogy a borom körülbelül melyik kategóriába tartozik. Eddig ezüstérmes borokat tudhatunk magunkénak. Novemberben a Vajdahunyad várában az Országos Újbor- és Sajt Fesztiválon három borral neveztünk, és mindhárom ezüst minősítést kapott. A rozénk a Miklós-napi Országos Rozé Versenyen elég szép eredményt ért el, az arany küszöbén volt. Ezekkel a borokkal úgy gondolom, hogy már lehet érvényesülni. A borversenyek révén kis kör alakú borcímkékhez jutottunk, ezzel is próbálunk kitűnni a borkereskedésekben. A többszáz üveg között ott a miénk, ezzel az ezüst címkével. Ezzel jelezzük, hogy a bor már meg volt a mérettetve, és ilyen szép eredményt ért el. Hátha őt válasszák a többi palack helyett.

-Mi segít átlendülni egy nehezebb időszakon vagy negatív kritikán?

Bence a párjára néz. – Hát igen, ehhez kell lelki támogatás is, mert úgy el tudja venni az ember kedvét, ha valami nem sikerül vagy valaki lekritizálja. Ilyenkor kell a lelki támogatás, hogy visszatérjek önmagamhoz, hogy folytassam. Én az a típus vagyok, aki azt hiszi, hogy minden rögtön sikerül, de a borászat nem pont ez a műfaj. Amikor betervezek egy munkafolyamatot, megsaccolom, hogy kb. mennyi idő alatt végzek vele, aztán amikor háromszor annyi idő alatt se tudom megcsinálni, akkor néha el szoktam keseredni. Kicsit türelmetlen vagyok, de azért fejlődtem az évek során, megpróbáltam lassítani.

Különben is, utána általában mindig jön valaki, aki pozitív visszajelzést ad. Olyankor érzem azt, hogy van értelme csinálni.

Mivel “iszik vagy vezet” alapon sajnos ott helyben kénytelenek voltunk elmulasztani a borkóstolót, ezért azt később egy vacsora mellett pótoltuk. A beszélgetés után valahogy egészen más szemmel kortyolgattuk a rozét, és azt kell mondanunk, hogy jó szívvel ajánljuk.

Romsics Pince Facebook oldala