Aktuális számunkban Krizsán Annamária, klinikai dietetikust kérdeztük arról, hogyan lehet gyermekeinket egy egészségesebb étrendre nevelni.
Annamária tapasztalatai alapján sokszor felnőttkorban szembesülünk azzal a nehézséggel, hogy egy betegség vagy allergia kapcsán kénytelenek vagyunk étrendünkön változtatni. Ilyenkor az átállás komoly nehézségekbe ütközhet, hiszen hosszú évek alatt kialakult szokásainkról nehéz lemondanunk.
Ezért érdemes az egészséges táplálkozásra való nevelést már gyerekkorban, sőt születésünktől fogva elkezdeni a helyes napirendre szoktatással.
Sok szülő az oktatási intézményektől várja a helyes szokások kialakítását, holott az otthon látott példa és életmód tűnik leginkább mérvadónak. Egy gyermek életében a rendszeresség jelenti az egyik fő támpontot, ezért törekedjünk rá, hogy 
gyermekünk napi 5-6-szor, lehetőleg azonos időben étkezzen. Az ételek elkészítésénél részesítsük előnyben az egészséges, natúr alapanyagok felhasználását, és amit csak lehet, inkább otthon készítsünk el. Az egyes élelmi anyagok bevezetésénél vegyük figyelembe a szakmai ajánlásokat, hogy azok a megfelelő időben és korban történjenek.
Amint csak lehet, kezdjünk el információt adni gyermekeinknek az ételekről, hogy később önállóan is helyesen tudjanak választani. Kisebbeknél elegendő, ha határozottan kategorizáljuk, hogy mi tesz jót vagy rosszat az egészségüknek. Iskolás kortól ki lehet 
használni a gyermek kíváncsiságát. Itt már bővebben magyarázhatunk a különböző tápanyagokról, rostokról, vitaminokról, valamint arról, hogy miért van ezekre szüksége szervezetünknek, mennyit kell belőlük fogyasztanunk.
Mivel a legtöbb gyerek nyitott a főzésre és sütésre, érdemes bevonni őket, hiszen így még hatékonyabban raktározzák el a megszerzett tudást és tapasztalatot. Ismertessük meg a gyerekekkel a szükséges tápanyagok ízét, látványát, illatát, 
tapintását! A gyerekek nagyon vizuálisak, számukra alapvetően fontos az étel alakja, a tálalás minősége és a makulátlan frissesség. Minél szélesebb palettán mutatunk be egy-egy élelmi anyag csoportot, annál nagyobb az esélye, hogy tud majd belőle számára megfelelőt választani. A zöldségek, savanyúbb tejtermékek, húsok elfogadtatására használjunk színes tányérokat, díszeket, kardokat, zászlókat, koktélpálcikákat. Szeleteljünk, reszeljünk többféleképpen. Zöldségeknél, gyümölcsöknél lehet, hogy egy hámozás oldja az ellenállást.
Előfordulhat, hogy bizonyos ételt elsőre nem szívesen fogadnak, de amikor sokadszorra látják, már nem ítélik meg idegennek, és könnyebben elfogadják. Ha bizonyos nyersanyagok továbbra sem nyerték el gyermekünk tetszését, más ételben, formában, alakban kínálhatjuk őket. Fontos azonban, hogy semmit ne 
erőltessünk, mivel az egy egész életre szóló undort válthat ki. Az egyéni ízlést mindig vegyük figyelembe. Próbáljuk megérteni az elutasítás okát, és azt orvosoljuk. Például, fogváltás idején egy számunkra ínycsiklandozó melegszendvics fájdalmat okozhat a kis szájacskában, de ha apró puhább katonákra szeleteljük, akkor már szívesen fogadják.
S mit tegyünk otthonunkon kívül? A rokonokat segíthetjük egészséges nasi kívánságlistákkal, melyről választhatnak a gyermeknek való vásárláskor. Ezzel kivédhetjük a csoki vagy chips hadakat.
A tanévben mindig csomagoljunk elegendő, minőségi ételt a napra. A gyerekeknek számít a nekik tetsző uzsonnás táska, színes dobozok, apró ösztönző üzenetek. Gondoljunk arra, hogy a 
zöldségtől átáztatott szalvétás szendvicset fanyalogva fogják odébb tolni, míg külön rekeszes dobozból szívesen kicsemegéznek mindent.
Hasonló módon készülhetünk a nyári strandszezonra. A strandon használjunk hűtőtáskát, vigyünk magunkkal gyümölcsöt, zöldsalátát, sajtot, vizet, citromot és tartsuk be ugyanúgy az étkezési napirendet. Ezzel minimálisra csökkentjük az elcsábulás esélyét (vattacukor, lángos, cola, stb.).
Az elhízott vagy épp rosszul evő gyerekek szüleitől Annamária gyakran hallja, hogy az ok genetikai. Pedig már egészen korán, túlzó mennyiségben jelennek meg az étrendben a magas cukor- és zsírtartalmú élelmiszeripari hulladékok.
“A gyerekek egyáltalán nem igénylik ezt, amíg nincsenek rászoktatva.”
