A Káptalantóti piac szinte maga a csoda. Egy rejtett kincs a Balaton-felvidéken. Legutóbb épp délidőben vetődtünk arrafelé, ezért gondoltuk, ha már így esett, akkor a piacon ebédelünk. Róttunk pár kört mire eldöntöttük, hogy hol horgonyozzunk le. Rengeteg jó hely akad: közülük némely nagyon innovatív, míg mások megmaradnak a hagyományos vásári étkeztetés mellett.
Feltűnően hosszú sor kígyózott a Lacikonyha előtt. Gondoltuk, ez már rossz nem 
lehet. Nem csak a sor volt hosszú, de az étlap is. Tradicionális házi ízeket kínálnak, miközben jókedvűen pörögnek a szakácsnők. Szinte még ki se mondod a választott étket, ők már eléd is kanyarintják. Micsoda munkamorál! Az árnyékos asztaloknál pedig a tűző nap elől is el tudtunk bújni egy kellemes lugasban.
Végül, egyikünk egy igazi nagyi-féle babfőzeléket, másikunk egy jó adag székelykáposztát választott. A babfőzelék valóban gyermekkorunk ízeit idézte, és a tányér kifogyhatatlan volt. Az ember úgy érezte, mintha már órák óta enné, és nem fogyna belőle. Szóval az adag nagyságára nem lehetett kifogásunk. A székelykáposztával annyira nem voltunk megelégedve a hús állaga miatt, egyébként ízre az is rendben volt. Az árakat kissé sokalltuk egy lacikonyhához képest, de balatoni viszonylatban valószínűleg azonosak más helyekével.
Ha időtök engedi, látogassatok el a piacra, és kóstoljátok végig a kínálatot! Vesszetek el az ízekben és illatokban, nem fogtok csalódni!
