„Budapest, Budapest, te csodás!” szól a nóta Rátonyi Róbert előadásába. Ezzel a szállóigévé vált idézettel sokáig úgy voltam, hogy amolyan országimázs jelmondat fővárosunkra redukálva.

Első budapesti utam még a ’96-97 tavaszára tehető, amikor az általános iskola első éveinek végén Budapestre utaztunk egy egynapos osztálykirándulásra. Sajnos az egyetlen emlékem róla, hogy a Várban jártunk, sorry! Ahogy cseperedtem, még jó néhány osztálykiránduláson, vagy legalábbis hasonló jellegű túrán fedezhettük fel Budapest látnivalóit, de azon kívül, hogy nagyváros, magas épületekkel, hidakkal, a Dunával, metróval és villamossal és néhány nagy térrel megáldva, nem voltunk túlzottan hasra esve. Sőt! Vidéki suttyóként csak azért jártunk többet a fővárosba, mert bizonyos eseményeken, fesztiválokon csak itt vehettünk részt, vagy mert egy jó göncöt csak egy pesti boltban kaphattunk meg. Nagyjából 2-3 napnál tovább sosem bírtuk fent, az utolsó nap végén szinte menekültünk haza. Így ment ez hosszú-hosszú éveken keresztül. Alighogy megérkezünk, a jegykiadó automatánál máris hallgathatjuk a sztori arról, hogy a kiscsaládnak haza kell érnie, meg a „Van egy cigid? Buszra kell!” jellegű dumákat. Ha ehhez hozzárakjuk a húgyszagú aluljárókat, a naponta több ezer ember által megfogott kapaszkodókat, az állandó dugót, szmogot, tömegnyomort a járdákon, stb., nem csoda, hogy egy vidéki turista nem érzi magát komfortosan a saját országának fővárosában. Úgy fogtam fel, hogy valamit valamiért, hiszen sokkal több program és lehetőség van itt, illetve egyes üzletek, éttermek, vagy éppen kávézók csak Budapesten érhetőek el. Aki ezekre vágyik, az a csomag mellé kapja a többit is.

Most, hogy ismertettem a saját viszonyomat, hozzáállásomat Budapesthez, jöhet a lényeg. Idén eddig úgy 8 alkalommal jártam fent valamilyen ügyből kifolyólag, de maximum egy estére, inkább csak átutazóban. Szeptember végére be volt tervezve néhány nap szabadság, a kérdés pedig csak az volt, hogy hol ejtsük meg? Otthon nem maradhatunk, mert akkor tuti nem lesz belőle pihenés és elvonatkoztatás. Első körben Szeged lett volna a befutó, de egy futóverseny miatt 2 héttel korábban már odalátogattunk egy hétvégére, úgyhogy végül maradt Budapest, úgyis régen volt már olyan, hogy gondtalanul, nyugodtan sétálgatunk, nézelődünk és amúgy is lenne még mit bepótolni a fővárosban.

Nagy várakozásokkal telve keltem útra egy keddi munkanap után, hogy este már fent hajthassam álomra a fejemet. Nem voltak konkrétan kitűzött programok, hagytuk magunkat sodródni a hangulatunknak megfelelő program irányba.

Első reggel vételeztünk némi pékárut az egyik kisboltban és kiültünk a Deák térre sütkérezni. Sokszor megfordultam már az egyedi fa ülőalkalmatosságokkal és egyéb dizájnos kültéri bútorokkal tűzdelt sarkon, lehuppanni azonban még nem volt alkalmam.  Kissé idegennek éreztem magam a sok külföldi, főleg ázsiai turista között, de hát ez mégsem Dél-Zala, vagy a Mecsek. Miután belaktunk, komótosan elsétáltunk a Szent István bazilikáig, ahol emlékeim szerint még sosem jártam. Az egyik turistacsoportnak éppen Puskás Ferencről tartottak előadást, meg is mosolyogtam, végtére egy magam fajta Real Madrid szurkolónak a „Száguldó Őrnagy” egy igazi hungarikum. A bazilika előtti téren is komolyabb tömegek voltak jelen, a nagy fotózások miatt pedig nekünk is kedvünk szottyant készíteni néhány vicces képet.

A térről természetesen kötelező jelleggel a Zrínyi utcán csorogtunk le egészen a Duna partig. Ott sétálgattunk egy darabon, majd az Erzsébet hídon átsétáltunk a budai részekre, ahol rögtön fel is kapaszkodtunk a Gellért-hegyre, onnan pedig felmásztunk egészen a Citadelláig. Körbesétáltunk mindent, nézelődtünk, élveztük a napsütést és gyönyörködtünk a pesti oldalon kimagasló tucatnyi daruban. A viccel félretéve tényleg szép látvány volt, vagy 100 fotót biztosan készítettem. Innen a Szabadság híd felé bandukoltunk, majd nem sokkal később a Vegan Love nevű helyen randiztunk egyet és ettünk egy jót a Made in Balaton csapatának felével. Miután elváltak útjaink, kisétáltunk a Feneketlen-tóig, ott tettünk egy kört, majd vissza a Szent Gellért térre. Csak néhány órája talpaltunk, én máris 5 olyan – előbbiekben említett – helyen jártam, ahol korábban még sosem, jó kis hiánypótló túra volt ez.

Kellőképpen megfáradva megvettem a 72 órás BKV bérletet és pihenésképpen téptünk is az Árkádba shoppingolni. Néhány óra múlva már a Rákóczi úton csorogtunk hazafelé, mikor bevillant, hogy ugyan térjünk már be egy 5 percre az egyik utcafronti turkálóba. Huhúúú, „Ma minden 390,- Ft!” hirdették a feliratok az üzlet falain. Több se kellett, rögtön találtunk pár jónak tűnő szerkót, így kicsit elidőztünk még az üzletben. Később, mikor a szálláshelyünk ajtajához értünk, tudatosult bennünk, hogy valami tápot is kellene venni az estére. Ahh! Ott már csak a lélek tartott talpon, gyorsan lerendeztük a bevásárlást, aztán pihi. Az este további részében kiscsoportos sörözés, videózás, zene volt a program, aztán ideje korán bealudtunk.

A második nap reggelén ellátogattunk a Fruccolába reggelizni, majd miután feltöltöttük az üzemanyagcelláinkat, a Vár felé vettük az irányt. Sajnos a Várkert Bazár éppen zárva volt gombátlanítás miatt, de ez nem szegte kedvünket. Felkapaszkodtunk a hegyre, ahol már szép számban gyülekeztek a turisták. Körbejártuk az egész Várnegyedet, elsétáltunk a Mátyás-templomhoz, a Halászbástyáról is szemügyre vettük a pesti oldalt, majd visszarobogtunk egészen a Karaván Udvarig, ahol a Las Vegans foodtruckjából kértünk remek burgereket. Ezután egy rövid szusszanás következett, aztán beugrottunk a Múzeum körúti Bio ABC-be, ahol kedves ismerősünk, Sütő Iza tartott ételkóstolót az általa megálmodott Sibella márkanévvel ellátott növényi alapú termékeiből. Ezután a Hősök tere és a Vajdahunyad vára következett egy rövid esti sétával a Városligetben.

A harmadik napon kicsit visszavettünk a nagy mászkálósból, reggel beugrottunk egy kávéra a Madal Cafe Ferenciek terei egységébe, onnan pedig le a Duna partra. Az Erzsébet híd melletti megállóban felszálltunk egy BKV hajóra és egészen a Margit-szigetig hajókáztunk. Elég furcsa, de a szigeten sem járta még korábban. Az időnk rövidségére való tekintettel kölcsönöztünk egy bringót és azzal tekertük körbe a szigetet. A szökőkúthoz visszaérve gyönyörködtünk még egy kicsit a hely szépségében, majd visszahajóztunk a Parlamentig. Ebédre a Vega Citybe tértünk be, ahol degeszre tömtük magunkat.

A délutáni terv az volt, hogy 4 fősre bővül a csapat és ebéd után, kb. 2-kor megindulunk a Bokodi-tó felé. A korábban csak fotókról ismert területet most a saját szemünkkel csodálhattuk meg, igazán szép volt a tavon egymás mellett sorakozó házikók látványa. Innen Velence felé vettük az irányt, szerencsére még napnyugta előtt feljutottunk a Bence-hegyi kilátóba és tettünk egy kört a Korzónál is. Miután megvacsoráztunk egy sukorói étteremben, tűztünk is vissza Pestre, ezt a napot is sikerült kimaxolni.

Elérkezett a negyedik, utolsó napunk Budapesten. Mivel a Parlament környékén előző nap csak érintőlegesen jártunk, így az utolsó napi program az Országház és a Kossuth tér környékének megtekintése volt, de előtte még egyszer elsétáltunk a bazilikáig. Ha már úgyis arra jártunk, betértünk egy kis időre a 11. Fenntarthatósági Napra, amely fesztiválkonferencia az Akvárium Klubnál került megrendezésre. Sajnos mi még koraiak voltunk, így csak tettünk néhány kört a sátraknál, majd fájó szívvel, de folytattuk az utunkat. Az időjárás sajnos már nem volt olyan kegyes, mint a korábbi napokon, de a rengeteg turistát a borús idő és hideg szellő sem tántorította el. Miután kibámészkodtuk és kifotóztuk magunkat, beugrottunk a Kazinczy utcai Borsba Gasztró Bárba, ahol a hangulat mindig jó, bár én ott nem találtam nekem valót, a többiek viszont nagyokat falatoztak a napi kínálatból. A szállásunk felé még utoljára körbesétáltuk a Dohány utcai Zsinagógát, ez után pedig már csak a csomagolás és a búcsúzkodás volt vissza, hazaindultunk Pécsre.

Ugyan a majd 4 napos pesti kiruccanásunk egy részében másfelé jártunk, így is több időt töltöttem fent majdnem egyhuzamban, mint eddig bármikor. Az érzéseim is pozitív irányba formálódtak, hiszen eddig inkább utca és múzeum szinten ismertem Budapestet, mondjuk úgy az árnyasabb oldalát, most azonban sokkal több időt töltöttünk zöldövezetben és olyan helyeken, amelyek számomra hiánypótló jellegűnek tekinthetők. Budapest valóban csodás – már csak elhelyezkedéséből fakadóan is -, egy kicsit hasonlít Prágára és Prága is Budapestre. Ha egy külföldi megkérdezné, hogy mit érdemes megnézni Budapesten 2-4 nap alatt, konkrét látnivalók helyett most már inkább azt felelném, hogy Budapestet nem elég egyszer látni. Ha csak kívülről szemlélődik az ember gyermeke, akkor is simán eltölt itt 4-5 napot, hogy minden valamire való nevezetességet megcsodáljon, de ha még be is akar térni valahova, érdemes egy hónapra ideköltözni.

hirdetés