Hamarosan vége a nyárnak. Eddig toltuk magunk előtt a gondolatot, hogy gyermekünk szeptembertől először ül be az iskolapadba. Minderre ráadásul az áruházakban tornyosuló füzet és írószer halmok is emlékeztetnek.

Lássuk be, azért nem csak gyermekünk izgul, ha izgul egyáltalán. Mi ugyanolyan félelmekkel küzdhetünk. Hogy fog beilleszkedni? Még sosem ült egy helyben öt percnél többet. Mi lesz, ha cikizik a többiek? Remélem nem él át olyan szörnyűségeket, mint én….

Az iskolakezdés hirtelen bennünk, szülőkben is felébreszti az összes szorongásunk, emlékünk, amit annakidején átéltünk. Sajnos nagyon gyakran ezeket a szorongásokat gyermekünkkel is éreztetjük, és előfordulhat, hogy az addig lelkes leendő kisiskolás hirtelen pálfordulatot vesz.

Próbáljuk ezeket az érzéseket visszafogni, hiszen jelenleg egészen más helyzet áll fenn. Inkább támogassuk csemeténk lelkesedését, igyekezzünk az iskola előnyeire koncentrálni, és ébren tartani kíváncsiságát.

Ne feltételezzük, hogy gyermekünk olyan lesz, mint mi. Nyilván van külső és belső hasonlóság, de a kontextus eltérő: más korban, más szociális közegben és iskolában vagyunk. Ha saját rémtörténetekkel traktáljuk őket, szintén megalapozzuk a negatív iskolakezdést. Anya vagy apa utálta az iskolát, mert gonoszak voltak a tanárok, nehéz volt a tananyag, rossz volt a kollektíva. A saját fel nem dolgozott iskolával kapcsolatos „traumáink” helyett inkább ássunk elő olyan emlékeket, ami azért mégis csak jó volt. Tulajdonképpen élveztük a biológiát, az osztálykiránduláson új barátokat szereztünk és így tovább. Ez bennünk is jó érzéseket kelt, és együtt örülhetünk.

Hagyjuk, hogy gyermekünk kérdezzen az iskoláról. Válaszoljunk ezekre a kérdésekre, hiszen nem véletlenül teszik fel őket. Valószínűleg a kérdés hátterében bizonytalanság, félelem áll. Ezekre választ kapva ezek a kétségek elillanhatnak. Szorongás esetén hasznos lehet az elvont, ijesztő iskola képét valóságossá tenni. Sétáljunk el az iskola irányába, nézzünk be az udvarba, az épületbe. Tájékozódjunk együtt! Szerencsés, ha egyéb dolgokat is együtt teszünk meg, mivel ez örömet okozhat csemeténknek. Az iskolai eszközök, felszerelések kiválasztása, kipróbálása leköti figyelmét és felkelti érdeklődését. Mire való a körző? Milyen színű legyen a tolltartó? A hátizsák mintás legyen-e vagy szuperhősös?  

Ugyanez a helyzet a tanuló környezet esetében. Otthonunkban is készüljünk fel a tanulásra. Ha a gyerekszoba átalakításra szorul, ezt szintén közös döntés alapján tegyük. Az íróasztal mellé gyermekünk válassza ki a széket, lámpát, esetleg a dekorációt. Hiszen mindezzel egy új korszak kezdetére készülhetünk közösen.      Nyilván mindezek ellenére előfordul, hogy feszültség övezi ezt az időszakot. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az iskolássá válás folyamatában gyermekünk egyre jobban úszik, és a kezdeti szorongások fokozatosan maguktól elmúlnak.