Lassan közeledik a szeptember. Vajon hány gyermek várja lelkesen a tanévkezdést, és kik azok, akiknek görcsbe áll a gyomruk? Nem mindegy, hogy mivel pakoljuk tele az iskolatáskát- megtölthetjük érdeklődéssel, kíváncsisággal, de szorongással és félelemmel is. Tudatos felkészüléssel, odafigyeléssel azonban mind a gyermek, mind a szülő szorongása oldható.

Elsős lesz a gyermekünk? Minden gyereknek van egy elképzelése arról, mit is jelent az az iskola. Nem mindegy azonban, hogy milyen kép él a fejében erről pontosan, másoktól milyen információkat gyűjtött eddig. Szülőként érdemes erről beszélgetni gyermekünkkel, hiszen nagyon sok szorongás forrása lehet. Ha válaszolunk kérdéseire, felkeltjük az érdeklődését és kíváncsiságát, az ijesztő iskola képe könnyedén elillanhat. Mivel az iskolakezdés hatalmas változás az elsős életében, magáról a változásról is beszélgethetünk. Mire számíthat, miért kell iskolába járni, mi fog ott történni a tanítási nap folyamán. Esetleg saját iskolával kapcsolatos jó élményeinket, történeteinket is megoszthatjuk gyermekünkkel. Félelmek esetén együttérzésünket kifejezve saját példával is szolgálhatunk, amelyben kifejtjük, hogy mi is hasonló dolgokon mentünk keresztül, és nagyon hasonlóan éreztünk, amikor annyi idősek voltunk, mint ő, és felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy mi magunk hogy küzdöttünk meg azzal a helyzettel.

Lelkesedését tovább növelhetjük, ha együtt vásároljuk meg a szükséges tanszereket, kiválaszthatja, milyen legyen a füzet borítója, az iskolatáska. Sőt, akár mi magunk is megtervezhetjük a borítókat, az ő elképzelése alapján. Kreatívan, egy kis játékosságot becsempészve könnyebbé tehetjük ezt az első időszakot. Ha van rá lehetőségünk, otthon akár kis tanuló sarkat is kialakíthatunk, hogy nyugodt körülmények között tudjon a tanulásra összpontosítani.

Idősebb gyermek esetében a korábbi tapasztalatok már rányomják bélyegüket az iskolakezdésre. A nyári szünet után azonban jó újra látni osztálytársaikat, barátaikat, és beszámolni új élményeikről. Az elmúlt tanév után pedig különösképp hangsúlyossá válhat a találkozás, hiszen sok gyermek hónapokig nem láthatta egymást.

Amire viszont mindenképp érdemes időt szakítani, az a napi eseményekről való érdeklődés a szülő részéről. Teljes figyelmünkkel forduljunk gyermekünk felé, hiszen ebből ő is azt a következtetést vonja le, hogy fontos, amiről beszámol. Lehetnek kérdései, bizonytalanságai a tanulással vagy akár a szociális kapcsolataival kapcsolatban. A beszélgetés során pedig a kettőnk közti kapcsolatot, a bizalmat építjük, erősítjük. A gyermek érzi, hogy élményei- legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak- megoszthatóvá válnak. Előfordulhat, hogy csemeténk szűkszavúan válaszol vagy éppen kitér a válaszadás elől. Ebben az esetben sem kell rögtön feladni a kérdezést, hiszen ez is azt mutatja, hogy a szülő érdeklődik iránta, és törődik a jóllétével.